2009.11.06. 6:35 pm

Ó, anyám, ez a nap volt eddig a legrosszabb. Nem tudom melyik hurrikán fingat minket, talán az Ida, de ez valami borzalom. Már amikor hajnalban felébredtem, éreztem, hogy gondjaim lesznek ma. Be is vettem egy tablettát. Reggel 7-ig tartottam magam, 8-tól lett volna szünetem, de már 7-kor jöttem a kabinba aludni. 9-kor folytattam a melót, 10-ig bírtam, aztán jöttem megint aludni. Délután 1-kor visszamentem dolgozni, de addigra már annyira forgott velem a világ, hogy csak ücsörögtem. Bevettem még egy tablettát. 3-kor levánszorogtam a kabinba, aludtam, majd 5-kor mentem a záró meetingre.

Most is ágyban vagyok. Meló után gyorsan lezuhanyoztam, elmentem kajálni végre (egész nap nem bírtam enni semmit), aztán angolozni akartam, de csak este 8-kor nyit a CTC, én meg akkor már rég Álomország tengerpartján szoktam napozni.

Jobb lett volna, ha hányok, mert akkor megkönnyebbültem volna, így csak szédültem egész nap. A tabletta egyrészt nem használ, másrészt álmosít. Daedalont nem mertem bevenni, mert az engem totál kiüt. Gondolkodtam azon, hogy megyek a dokihoz, de milyen szarul mutat már az aktáim között, hogy Lillácska minden áldott sea day-en medical off-on van… Szerencsére nem buktam le, hogy meló helyett a szobámban aludtam. (Ha lebuktam volna, akkor is magasról szartam volna rájuk, mert annyira hányingerem volt.) Az előbb összefutottam a kapitánnyal a folyosón, aki kérdezte, hogy életben vagyok-e még :D Látott engem délelőtt, amikor a korlátba kapaszkodtam görcsösen.

Esküszöm, ha hazamegyek, és valaki panaszkodik, hogy szédül és hányingere van, kiröhögöm :D Az az igazi, amikor a hajó mozog balra-jobbra, fel-le, és még ráadásul liftezik is az ember, mondjuk fel egészen a 12. emeletre. Nem kell a vidámparkba mennem az élményért.